2013/03/06

TOTH KINGA INTERJÚ / VASARHELY.RO

http://vasarhely.ro/blog/index.php/2013/03/a-test-szamomra-gep-interju-toth-kinga-koltovel-a-roham-kavezo-bar-es-galeria-irodalmi-szervezojevel/

A test számomra gép – Interjú Tóth Kinga költővel, a Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi szervezőjével

Tóth Kinga költő, irodalmi szervező, zenész. A budapesti Roham Kávézó Bár és Galéria irodalmi programjainak szervezőjeként kérdeztük őt, arra voltunk kíváncsiak, Budapesten hogyan szerveznek kulturális programokat – kocsmában.
Volt egyszer egy trash-fesztivál, azóta körülbelül a Roham irodalmi szervezője vagy. A budapesti Roham, miért szépítsük, a vásárhelyi G. Café testvérkocsmája. Bemutatnád röviden a Roham kocsmát? Úgy értem, mi az, amiben szerinted különbözik ez a Vas utcai kocsma a többi szórakozóhelytől Budapesten?
Egészen hihetetlen történet a Rohamba kerülésem, 2010-ben az interneten találtuk meg a magazin felhívását a 2011-es Trash Fesztiválra, és Hegyfaluról be is küldtünk egy zenei anyagot. Majd nem sokkal később Korchma Zsombortól kaptam egy hívást, hogy hát akkor jönni kellene a döntőre és játszani. Nem kicsi sokk után valóban felléptünk a Roham Trash Fesztiválon, és azóta Budapesten élek.
Roham Kávézó Bár és Galéria
Innentől indult együttműködésem Bánki Ákossal és Rechnitzer Zsófival is, először a galéria sajtóanyagainál, kiállítások koordinálásánál  segítettem, majd felmerült az irodalmi programok szervezésének ötlete.
A Roham Kávézó Bár és Galéria Budapest szívében, a „nyolckerben” található, a Filmművészeti Egyetem mellett, és amiben különleges, hogy igyekszik összehangolni a művészeti ágakat. Ákossal az együttműködésünk elejétől arra törekszünk, hogy az irodalmi, zenei és képzőművészeti programokat párbeszédbe hozzuk egymással, és a programok által a művészek, műkedvelők is kíváncsibbá váljanak egymás munkái iránt. Az irodalmi programok, kiállítások, koncertek mellett egyre inkább az összművészeti rendezvények felé orientálódok, így gyakori a kötetbemutató illusztráció-kiállítással, akár koncerttel, vagy így indult el a Spiritusz Fesztivál is, ahol aztán tényleg együtt mulat a festő, az író, a punk, a fiatal és az idősebb generáció is. Természetesen a Roham stílusát is igyekszem-igyekszünk megtartani, itt mindig lesz helye az őrült performanszoknak és az igazi undergroundnak is.

www.tothkinahegyfalu.blogspot.com
Mi az a fő irányvonal, ha létezik ilyen, ami alapján az irodalmi programokat összeállítod? Mennyire tudtok előre tervezni?
Ahogy a többi programnál, az irodalmi rendezvényeknél is a cél az, hogy szerteágazóak, érdekesek legyenek, minden korosztályt, érdeklődőt megérintsenek. Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy összehozzam az embereket, szerencsére most már talán kijelenthető, hogy elindult valami, egy-egy Rohamos est után-alatt is újabb „akciók”, megmozdulások alakulnak, újabb kísérletek, egymásra hangolódások. Szerettem volna megmutatni, hogy az irodalom nem egy merev, élekkel határolt kocka, hogy „emberek” művelik, akik mernek, kísérleteznek, izgalmasak, érdekesek, színesek…  Természetesen teljesen vegyes a kínálat, picit konzervatívabb lapbemutatótól a slamestig, szkafanderes performansztól a laza felolvasásig, zenés esttől a vetítésig van minden, és ennek nagyon örülünk! Időpontoknál májusnál járunk, pörgős tavaszunk lesz!
Magad is írsz, a Látóban tavaly jelent meg néhány versed, és nemsokára újra jönni fog egy részlet az új versciklusból, az All Machine-ből. Van saját csoportosulásotok, a Hímzőkör: ez hogyan jött létre, egyáltalán miért fontos tömörülni?
Így van, 2004 óta jelennek meg verseim, az elmúlt három évben mondhatom azt talán, hogy rendszeresen publikálok. 2011-ben lettem a JAK-nak és a FISZ-nek is tagja és 2011 végétől, teljesen spontán alakult meg a HÍmzőkör. Meghívást kaptunk a Verstörténés csoportba, ahol költői esteket szerveztünk, a lányokkal (Baki Júlia, Sós Dóra, Szabó Imola Julianna) pedig azonnal egymásra hangolódtunk, jöttek az ötletek összművészeti tematikus estekre, kísérletekre. Nem erőltetetten alakult a csoportunk és talán ez az egyik legnagyobb pozitívuma, emiatt tudunk ilyen jól együtt dolgozni, mert szeretjük. Mind a négyen nagyon különböző egyéniségek vagyunk, más-más dolgokkal foglalkozunk, de az írás közös pont, bár a stílusunk eltérő ebben is. Pont ez a kihívás, hogy a szövegek-estek által a négy külön világ valahol összeérjen, valami újat hozzon létre. Mi nagyon élvezzük, és bízunk benne, hogy új színfoltot, érdekességet, jó élményeket hozunk másoknak is. Igyekszünk egymásra hangolva összeolvasztani, amink van, filmet forgatunk, hozok zenét, képeket- plakátokat készítünk, vetítünk, teret rendezünk… és a játék mellett számunkra fontos témákról is szót ejtünk. Legutóbb például Zalaegerszegen adtuk elő a Házibuli 1-2-t kisfilmmel, képekkel és művészet mellett mindennapi problémákról is beszélgettünk a diákokkal, ehhez kellett a szöveg is.

Zenekaroddal, a Tóth Kína Hegyfaluval underground körökben eléggé ismertek kezdtek lenni. Milyen ez az underground és milyen befogadói közegre számíthat a zajzenei hatásokat felmutató projektetek? Illetve ehhez hogyan viszonyul a gépet, a gépiség és test viszonyát boncolgató saját költészeted?
Valóban egyre több bátor ember hallgatja és talán szereti is a zenénket. Mivel meglehetősen merész és kísérletező zajzenéhez-punkhoz közeli, amit csinálunk párommal, Molnár Gergellyel, aki a zenéért felel, így főképp az underground a közeg, amely kíváncsi ránk, de felléptünk már egészen merész vasárnap kora délutáni kulturális programon is, és ott is találkoztunk pozitív fogadtatással. Külföldön nagyobb hagyománya és talán közönsége is van ezeknek a műfajoknak, de szerencsére itthon is egyre több befogadó tér vagy programsorozat indult, pl. a Havizaj, a Periféria Fesztivál, Open Minds…  A hallgatóságunk nagyon vegyes,  játszottunk kicsi és 150 fős rendezvényeken is, Hangművészeti Fesztiválon, irodalmi sátorban, dohos pincékben és kultúrkocsmában, kávézóban, sőt könyvtárban is. Előfordult, hogy jelentősen megcsappant a közönség egy-két hang után, de olyan is, hogy kimondottan pozitív visszajelzéseket kaptunk a műfaj kedvelői mellett gyerekektől és nyugdíjasoktól is.
Szorosan összefüggnek a gépekkel foglalkozó szövegeim a TKH-val.  Egységként kezelem őket, nem tudom és nem is akarom különválasztani. A legutóbbi zajaink leginkább monoton, ipari, indusztriális gépies zajra hajaznak, itt is van kapcsolódás. A stílus, amit képviselünk, a zajkedvelők körében sem passzol teljesen, mert hagyományos hangszerek és élő énekhang is van nálunk, ami itt ritka. Ez a közeg a legnyitottabb az újra, akit nem lehet pontosan bekategorizálni, az könnyen itt találhatja magát. Persze jó érzés lenne, ha sokan szeretnék, amit csinálunk, de most nem ez a küldetésünk. Torzított, effektezett áthangolt gitárral, egy gyerekjáték és hangszer közti szintetizátorral, egy nem rendeltetésszerűen használt furulyával és sokrétűen, kitágított énekhangképzéssel dolgozunk. Felépítünk hangulatokat, egymásra rétegezzük őket, erre jönnek a versek énekelve, hörögve, ordítva, illetve a minimális gyerekdalos, folk-os zongorával kiegészítve. Nem tudom hova tartozunk. Kedveljük a fura és abszurd közegeket, keressük a kihívásokat, a számunkra idegen helyszínt, más stílusú embereket, akik előtt zenélhetünk külföldön is. Meglepő módon a klasszikus, akadémiai végzettségű zenei közeg is nyit a zajzene felé és kollaborációk is születnek, a korábban konzervatívnak gondolt karmesterek sokkal nyitottabbak, mint a szabadságot hirdető pl. punk-rockerek. Mivel nem akarjuk kiszolgálni a jól megszokott, kanonizált zenei rendszereket,  hanem igyekszünk mindig váratlanok és szokatlanok lenni, ezért nem egyszerű az út, de élvezzük.
A gépekkel írásban tavaly kezdtem el foglalkozni, szerencsére sikerült eljutnunk több külföldi zajzenei és kísérleti zenei fesztiválra, ahol hihetetlenül érdekes zenékkel, szerkezetekkel találkoztam, innen is merítek, de egyértelműen a saját zenénket illetve a saját hangom és a gépek viszonyát vizsgálom. Az ún. „extensive vocal” technika az, amelyet ösztönösen kezdtem fejleszteni, most már komolyabban foglalkozom vele, és rendkívül izgalmasnak tartom a test felhasználását a hang kibocsátásának érdekében. A test számomra gép, és ezt a viszonyt, a mindennemű gépek (háztartási, zaj, hangszer stb.) és az ember viszonyrendszerét igyekszem minél pontosabban kifejezni a versekben. Ahogy más verseimnél a vizualitásra, itt emellett a hang megszólalására koncentrálok, célom az, hogy olvasás közben hallani lehessen a gépeimet, életre keljenek. A gépek és az emberek köré aztán mindenféle történetek keverednek, és a szövegeket nemcsak a Tóth Kína Hegyfaluban, hanem egy szlovák-cseh-lengyel-magyar kortárs klasszikus és zajzenei projektben is felhasználjuk (33 astral bodies).
http://tothkinahegyfalu.blogspot.ro/
 Mi lesz szerinted pár év múlva a legnagyobb hozadéka ennek az egész kultkocsmás mozgásnak, mi az, amit nyerhet belőle a művészet úgy általában?
A szabad, független művészetnek egyre életképesebbé kell válnia, túlélnie. Az elefántcsonttoronynak (már ha volt ilyen) a jelen katasztrófahelyzetben vége. El kell jutnunk egymáshoz, beszélni, alkotni, fejlődni, egymástól tanulni és cselekedni, nincs más út, én ezt gondolom. És erre kifejezetten jó terek a kultkocsmák a maguk lazább hangulatával, befogadó mentalitásukkal.
Szabó Róbert Csaba